Ezek a fast-napok jelentik számomra a nagy biztonságot. Elkezdődik hétfő délben és csütörtök délelőttre már teljesen jól is érzem magam a száraz bőrömben. Így ível felfelé a görbe. Fast-törvény, az egyenes arányosság elvén működik: minél több napja nem ettél már, annál jobban érzed magad. Csak a hétvégére kellene kitalálnom valamit.

Haza sem akarok menni a hétvégére, nincs kedvem. Pont az az a hely, ahol nem lehetek önmagam. Folyton stresszelek, idegesnek érzem magam - ezért pedig eszek - és egész nap azt a krákogást hallom, hogy szabadulj meg a posztereidtől, szakadj el a zongorától, szakadj el a gitártól végre, mit firkálsz megint, csinálj valami értelmeset inkább, mozdulj meg, legalább lefogysz a seggedből, Tia. Mikor az egyetemen vagyok, az más, ott cserélődik a lemez és nézd, sokkal szebben szól: te legalább értelmes vagy, gitározz még nekem, ez tök jó ötlet, mennyi eszed van, szeretlek Tia, óra után egy tea?
Ez a válogatás-album sokkal jobban tetszik, mint az előbbi. Otthon nem lehetek önmagam, a szüleim nem is akarnak engem, ők valaki mást képzeltek el maguknak. Az a bibi, hogy nem sok közöm van hozzájuk, attól még, hogy felcimkéztek minket a semmitmondó család fogalommal. Hiába öntesz össze mindenfélét egy befőttesüvegbe, a nutella és a ketchup akkor sem fogják szeretni egymást. Van pár fényképünk még az ezredforduló előttről, amin mind rajta vagyunk, de senki sem mosolyog. Ennyi köt minket össze, néhány régi, poros album. Inkább élnék nyolc másik emberrel meg egy lóval egy albérletben, ahol nekem már csak a kétszer-kettes erkélyen jut hely, legalább lefekvés előtt mindig látom a csillagokat, a hajamat mossa az eső, galambok fésülnek karmaikkal, a hó pedig betakar.

Majd próbálom úgy, hogy pénteken nagyon este érjek haza.

A fast-kedv görbe még elég alacsonyan tart, igen, még nincs túl karfiolrózsás kedvem. Rá kéne venni magam, hogy több vizet igyak, mert nem esik jól inni. Pedig az előremozdítaná a projektet, legalább napi három liter. Tavaly ilyenkor naptonta nyolc litert erőltettem magamba, már a fülemen is víz folyt ki, szökőkút lettem. Úgy jobban megy, ha veszek egy két literes lakont, telitöltöm vízzel, magam elé rakok egy nagy poharat és abba öntögetem. Próbáltam olyan módszereket, hogy beosztom, hogy óránként három deci, de ez nagyon nem nyert, főleg, hogy nem maradok egy helyben egész nap, vizet meg hiába viszek magammal, akkor teljesen kimegy a fejemből, nem foglalkozok vele. Ezt még ki kell ötölni.

Nem laknék olyan házban, amit teljesen körbefutott a borostyán, mert milyen sok pók élhet már a növényen, azok meg nevetve behintáznak az ablakodon a reggeli napsütésben. Ébredj, Csiprerózsika.