Körvonalazódott a fejemben egy kis tervecske, egy rendszer, egy életmodell. Ételmodell. Amit meg tudok valósítani, ezen a héten is bizonyítottam, meg egy éve is. Szóval hétvégén 500 kalória a kis limitem, de az is úgy, hogy semmi cukor, zsír, kenyér, tészta, édesség, csak természetes anyagok. Hétközben, az egyetemen fast, csak üres tea, meg néha kávé, mert a kávéról is le kéne szoknom, a pajzsmirigy betegségem mellé nem épp a legideálisabb. Ráadásul én feketén iszom, minden nélkül. Szappanízű, automatásat. Ez egy baráti terv, tavaly is ezt csináltam négy hónapig, és tökéletesen működött. Elég személyreszabott, nagyon Tiás, az életmódomhoz van igazítva. Hétköznap egy perc nyugtom sincs, nincs időm enni. Meg ha néha van is, akkor sem eszek, mert utána nemsokára megint megyek valahová, és nem akarom, hogy a hasam miatt összetévesszenek Obelix-szel, főleg nem a szerdai jógán. Már csak a westie-m füle végét kéne feketére festeni.

Tegnap a szüleim bementek egy cukrászdába és vettek hat féle krémes süteményt. Miközben az angol nyelvű, telefonos interjúmat zavartam le (tíz perc volt az is, körülbelül), azt néztem a nappalink ablakától, ahogyan jóízűen csipegetik. Nem sajnáltam magamat, soha nem ettem meg az ilyen süteményeket. Gyerekként is utáltam őket, mert olyan töményen édesek, olyan, mintha bele akarnék fulladni, mintha megakadna a torkomon. Egyszer kislány koromban a nagyiméknál ünnepeltünk valamit, valamelyikünk szülinapját. Meggybefőttet ettem, az egyik szem egészben lecsúszott a torkomon, majd megakadt. Nem tudom, hogy mennyi ideig küzdöttem, soha nem feledem azt az érzést, hogy próbálok levegőt venni, de nem sikerül. Alig pár másodperc lehetett, ösztönösen nyúltam a kólához és belekortyoltam. Éreztem, ahogy felgyűlik a meggy tetején, aztán végre vége lett, újra kaptam levegőt. Az egész családom ott volt körülöttem, a szüleim, a nagybátyám és a nagyapám mind orvosok, de senki nem vett észre semmit, ami nem az ő hibájuk, mert én viselkedtem úgy, hogy ne vegyék észre. Fogalmam sincs, hogy miért, lehet, hogy csak már akkor sem szerettem, ha gyengének látnak. Ilyen érzést kelt az a süti is, meg az evés mások előtt, mintha a gyengeségemet nyilatkoztatnám ki.

Emiatt az élmény miatt azokat sem értem, akik meg akarnak halni. Minden emberbe bele van táplálva az életösztön, a legvégén úgyis küzd mindenki a halál ellen. Én tudom milyen az a küzdelem, mikor pánikba esel és rettegsz. Akkor nem veszted el a reményt, nincs olyan, hogy feladod, nem emlékszel a gondjaidra, nem érdekel semmi, nem gondolsz semmire, csak arra, hogy levegőt!. A nevedet sem tudnád megmondani.

Ma káposztát ebédeltem, amiért a gyerekkori önmagam kitépné a mostani Tia haját, mert minden, amit gyerekkoromban utáltam, most szeretem. Szeretem a káposztát, a spenótot, a GOMBÁT (ami nem állat és nem növény, hanem gomba), a paradicsomot, a naspolyát, azt imádom, meg az almát. Ezeket mind nem állhattam kislányként. Kinder tojáson éltem, gondolom. Abból a három nagy kosár figurából vontam le ezt a következtetést. Egyedül a tojáslevest, meg a süteményeket utálom rendületlenül ás állhatatosan. Meg a frankfurti levest.
Egyszer ettem struccot, mikor édesapám elvitt magával Berlinbe. Feleztünk apuval. A strucchús meglepően sötét, pedig azt hittem, hogy olyasmi lesz, mint a pulyka. A polip meg pont olyan, mint amilyennek kinéz, mintha gumit rágcsálnál. A fish & chips pocsék, a török sütemények még töményebbek, mint a mieink, ti meg most sznobnak néztek, pedig nem nagyon vagyok az, csak szeretek utazni, meg idegen országokból két dolgot szoktam begyűjteni: zenét és ételélményeket. Egy pár éve már csak zenét. Ha elmegyek valahová, akkor mindig veszek egy válogatás CD-t helyi népzenéről. Mikor hazajövök, és rossz kedvem van, esik az eső, és tanulni kéne, akkor  beteszem a török albumom és máris Isztambul forgatagában kalandozom újra a szalmakalapommal. Random Tia fact: megveszek Törökországért, meg a török kultúráért, kicsit beszélek is törökül.

Random Tia fact #2: Olyan nagy beleéléssel vagyok képes beszélni az ételekről, közben meg pont én nem akarok enni, mert lelki fájdalmat okoz ez a tevékenység. Megint egy ellentmondás.