"…mert az élet voltaképpen mindig óvodai szinten lép, mi komplikálunk belőle görög sorstragédiát."

Úgy tudom sajnálni azokat az embereket, akik magukat sajnálják, meg túldramatizálnak mindent. Olyan sivár, magányos életük lehet, ha ráérnek ennyit foglalkozni a saját vélt nyomorukkal. Nem szeretem azokat, akik túl komolyan veszik önmagukat, meg az életet. Meg az evést. Nincs olyan, ami helyrehozhatatlan. Ha minden hibádba önkéntesen belehalsz, akkor tényleg nagyon szörnyű életed lesz.
Féld a bénát, ő fogja örökölni a lábaidat.

Épp most fogyasztom az utolsó vacsorámat reggelimet. Új hét, új fast periódus szombatig. Már meg sem kottyan, meg alig érzem a fűrészpor corn flakes ízét is, amit vízzel öntöttem fel egy kicsit, majd bepakoltam a mikróba egy percre, amíg össze nem pempősödött az egész. Mint a macskahányás (Jó reggelt kívánok!). Most csak úgy kötelező elfoglaltságként eszem, mert migrénem van, és ilyenkor semmi étvágyam. Közben meg telepakolom a tumblimat Anne-nel.

A hétvégén teletömtem magam naranccsal, ha répából ettem volna meg ennyit, már karotinodermiám lenne. De nem szeretem a répát, részeg giliszták ölelgetik őket a föld alatt.

Nem is tudtam fütyülni sohasem sosehol.

Kicsöngettek.

Sétálok az üres folyosón

Egyedül

Magányosan, mint mindig

Milyen sok szerencse-érme

Hever a padlón

De hol a francban vannak a szerencsés emberek

Többé nem látom őket

És itt ez a fura szag

A mosdóban

Az emberek sodródnak

Ahogy a WC eldugul

Minden szar a mosdó falára van írva

Egy folyós tollal

És Lisa szereti Jason-t

Ó, de Jason Bent szereti.

És egy levél Michigan-ből

Hever a padomon

És én egyre emlékszem (talán?)

De a legtöbbet elfeledtem

A jégkrém megolvadt

És csöpög le a nyakamról

És üvegek egyensúlyoznak a pad szélén

És én azt hiszem, talán itt az idő egy kis szünetre

Összetörtem

Törj össze.

És megint tönkretettem magam

Senkit nem érdekel

Bárcsak lenne egy kis időm

Játszani a régi játékmackómmal

Talán eljuthatnék

A teddy-maci mennyországba

Pont, mint ő

Ő oda ment tizenegy évesen

De én túl sokáig maradtam

Mert nem értem a fizikát

Nem akarok hazamenni

És vacsorát főzni magamnak

Vagy tükörbe nézni

Abba a nagy, kövér tükörbe

Az elnyel engem.