Olyan kis cuki muffintoppom van, pont olyan, mint a hagyma: megríkat. Úgy döntöttem, hogy a héten  megeshet, hogy beruházok egy doboz hashajtóra, de nem sürgős, mert csak a hétvégére kell, addig meg nem eszem. Majd péntek reggel eldöntöm, akkor majd meglátom, hogy hogy nézek ki. Úszógumit, Tia? Köszönöm, igazán kedves, de nem kérek, én tudok úszni.
Először arra gondoltam, hogy pénteken már eszek, de aztán eszembe jutott, hogy úgyis valamikor a délután közepén érek haza, akkor meg már minek rontsam el azt a tökéletes, ételszűz napot. Értelmetlen pocsékolás lenne. De hoztam fel a koliba egy tucat különböző gyümölcsteát, meg valami sznob, aranytasakos marcipánosat is, aminek lehet, hogy az íze rossz lesz, de az illata mennyei. A borsmentától már tényleg hányok, a fastot meg én csak több liter üres teával tudom kivitelezni.
Egyelőre így ezzel a periódussal foglalkozok - péntekig - aztán megtervezem a hétvégét is. Ez az első fast napom.

Az egész nyarat a tengerparton fogom tölteni, emberek között, azért fognak fizetni, hogy hülyeségeket csináljak, muszáj addig lefogynom, mert ez így nem állapot. A hiúságom biztosan megölne, ha akkor is kövér lennék. Attól is meg vagyok ijedve, hogy egy kilónyi zsír durván 7000 kalóriának felel meg, az rengeteg, nem szabad hibáznom egyszer sem. De úgy szeretem azt a porból készült forró csokit. Nem, nincs olyan forró csoki sem a hétvégén. Háború van. This is Sparta.

Olyan kis fásult vagyok, még a buszon is bealudtam. Ritkán van velem ilyen, hogy inkább ágyban maradnék egész nap, és sorozatot néznék, de most igen, ez van. A munkáról még mindig semmi hír, de már jó előre engedélyeztem magamnak fél napnyi pihentető, lightos, jól megérdemelt önsajnáltatást. Azt mondták, hogy hét eleje, és végül is holnap még hét eleje van. Délig.

Peti meg most hívott, hogy menjünk el teázni a kedvenc kávézónkba, ahol a kedvenc meleg pincérünk van, meg kedvenc színes foteleink, a kedvenc zöld teánk, a kedvenc citromnyomónkkal.