Édesanyám sütött egy nagy tepsi amerikai krémest, amiben én nem tudom, hogy mi az amerikai, talán a csirkék, amik a tojást tojták, vagy a zsír, ami lerakódik a combodra, a narancsbőr, ami végigfut rajta. Biztos finom volt, azt ette a család szülinapomra. Én szeretnék vékony lenni.

Lehet rám sok mindent mondani. Hogy szemtelen vagyok, bunkó, nagypofájú, agresszív, makacs, lekezelő, jégkirálynő, ezeket már mind mondták nekem különböző személyek. De sorban rájövök, hogy egyik sem fekete, vagy fehér. Bunkónak az talál, aki nem érti a cinikus vicceimet. Nagypofájúnak és agresszívnek az, aki nem tudja, hogy a nyolc unokatestvéremmel töltöttem gyerekkorom minden egyes nyarát, ahol minél hangosabb voltál, annál jobban érvényesültél. Az agresszivitásomat összekeverik az akaraterőmmel, a makacsságomat pedig azzal, hogy én tudom, hogy mik a céljaim. Mikor lekezelőnek tűnök, akkor mindig magammal van bajom. Jégkirálynő... sokáig azt hittem, hogy igen, ez megállja a helyét. De már rájöttem, hogy az meg végképp nem vagyok.

Hajnalban kaptam az üzenetet, hogy meghalt a nénikéje. Egész nap beszélgetek vele, alig várom, hogy holnap legyen és megöleljem. Kora reggel utaztok vissza az egyetemre. Annyira fura, előtte utáltam ölelgetni az embereket, meg megérinteni őket, meg még most is utálom, kivéve, ha Peti az. Nem ölelgetésre lettem szocializálódva, nálunk családban sem ölelget senki senkit. Szerintem a szüleim életemben nem öleltek még meg engem. Barátságunk hajnalán Peti sem volt ölelgetős, aztán ez valahogy kialakult. Most meg már igénylem, meg ő is. Ha valami jó történik, akkor azért ugrunk egymás nyakába, ha meg valami rossz, akkor megjelenik bennem ez az érzés, hogy meg akarom ölelni, mert olyan jó lenne érezni a teste melegét,  olyan biztonságos, meg olyan, mintha egy váz lenne a testem körül, ami megakadályozza, hogy elemeire hulljon minden, megnyugtatná a lelkem. És meg is nyugtatja, egyben maradok, nem esik le az orrom.

Rájöttem, hogy nem is az volt velem a gond, hogy nem vagyok ölelgetős-típus, hanem az, hogy nálam ez nagyon bensőséges dolognak számít. Nagyon szeretnem kell valakit, és egész lelkemmel bíznom kell benne, hogy ennyire közel engedjem magamhoz. Ezelőtt ilyen ember nem volt az életemben.

Annyira rossz, hogy most neki rossz, nekem is fáj. Ilyet sem éreztem még előtte, és ez is fura. Kicsit félelmetes, mikor új dolgokat fedez fel magában az ember.

Unatkozom így vasárnap este, mint mindig. Még olyanokra gondolok, hogy csináltam egy csomó képet a mobilommal a héten, de a laptopom a koliban van, húgommal nagyon jót beszélgettünk kora délután, az ebéddel meg szerencsém volt, mert anya csinált párolt zöldséget és én csak azt ettem, kiválogattam belőle a répát. Ezt a hetet pedig egy szép napon majd megfilmesítjük, ha a Skins siker volt, ez is az lesz. Petinek el ne felejtsem vinni az Átmeneti üresedést. A müzli meg annyira hasonlít a csincsillám tápjához.

Holnaptól péntekig megint fast.

Fogytam.